Keresés: lelkem sodra, Ima-Az éjszaka álma, Nincs Cím, Nevergreen: Soha már, Jövőmre gondolok, Jövőmre gondolok..., Ráhel perbe száll Istennel, Hadjárat a semmibe, Egy filozófus halálára, Szerelmes, esküvői idézetek., Nincs Cím, Borongó éjszakákon, Tavaszi szelek puha sodra, Életem apadó ere, A test költészete, Jövömre gondolok, Winnetou II./9. rész, John K, x, CCCXXXIX. szonett, Várnai Zseni - Versek, , Ima-Az éjszaka álma, szívem kongó üressége, Késztetett szerelemre, Az Orion fénysugara, Az Andromeda árnyéka, Táncba hívja a min, Nincs Cím, Bozótból, Fázós, õszi délelõttön,, Bekacagott az arcomba, S meleg mosolyt s õszi rózsát dobott reám., , Nem külömb a többieknél,, De hozták a lelkem sodra,, De hozták a váratlanság, S friss vállait megrángató idegei., , Mikor eltünt, lecsüggedtem,, Hogy újra jött, fölaléltam,, Szégyeneltem, ha, Nevergreen: Soha már, Soha már, Nem szül fényt az árny,, Én még emlékszem: , Mennyi sír, Árnyunk némán sír:, A lelkemen., Sötét víz, Sodra mélyre visz:, Az éjszakában., Legyél hű,, Élő szemfedő:, A testemen., Fáj minden szó,, Mint a kés az éj szívében., Még él az árny:, Megpihent a lelkemen., Soha már , Nem, Jövőmre gondolok, terveim papírra írva, vagy vegyületekkel, agyamba rajzolva, szívemből emlék morzsákat, szórok az útra,, ha erre tévedek ismét,, vezessenek majd újra, lelkem madarát, szabadon bocsátom, ha valahol békét talál, vissza várom, követem majd és, semmivel nem törődöm, nem töprengek többé, fájó múltamon és, féle, Jövőmre gondolok..., terveim papírra írva , vagy vegyületekkel , agyamba rajzolva , szívemből emlék morzsákat, szórok az útra,, ha erre tévedek ismét,, vezessenek majd újra, lelkem madarát, szabadon bocsátom, ha valahol békét talál , vissza várom, követem majd és, semmivel nem törődöm, nem töprengek többé , fájó múltamon és, Ráhel perbe száll Istennel, hogy vajon akarata szerint való férfiú-e, egyaránt kitartó kemény szolgálatban és kísértő türelemben. Ezért azt követelte tőle, Te tudod, Uram, hogy hét évig szolgálja őt énértem. Megingott lelkem ereje ennek hallatára, és Jákob arca elfehéredett, oly mérhetetlen hosszúnak tűnt türelmetlen szívünknek e próbatétel ideje. Mert hét év, tudom, Uram, a Te szemedben csak egy alágördülő , Hadjárat a semmibe, Hadjárat a semmibe , Strófák egy képzelt költeményből. , 1913 , Ó, mind akit szerettem életemben, s ki lelkemet szeretni még merész,, figyeljen most, talán megérthet engem,, bár hangom szerte tárult mélybe vész,, mint egy örök sodor halásza zengem,, amiről még álmodni is nehéz,, ragadójába markolok kezemmel, s merni merem, amit más , Egy filozófus halálára, mint önnön útja és törvénye? mi más, mint a Fények szelleme és formája? mint a rajzvonás, tiszta szelleme: szín és élmény nemde ón és kréta mind?, Mit nekem ón és élmény színe? Lelkem lelkebbre tekint:, aki csak formákat épít, építményre nem muló,, bánja is, állványának fenyve milyen erdőből való!, légi ácsként fennen él rajt (s szökken a büszke épület!) -|, Szerelmes, esküvői idézetek., Lőrinc), Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. , (Weöres Sándor), Az vagy nekem, mint testnek a kenyér a tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop: eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a , Nincs Cím, napok sorát,, Melyet lefutnom rendele, Az ég, ohajtom én kunyhód homályiban, Élhetni, s a szelíd halál,, A szenvedések altatója hogyha jő, S átszenderíti lelkemet, Egy boldogabb világba: harsogó Duna!, Kiszenvedett porom fölött, Te mosd a zöldelő hant bársony pázsitát,, S a mormogó habzaj között, Édesd nyugalmak ülne, Borongó éjszakákon, éjszakákon, a nevedet kiejtem,, mikor a holdat isszák, a csillagok felettem,, és alszik már a fákon, a lomb, s egy gally se rezzen., s a zene sodra többé, nem tölti be lelkem., Egy bomlott óra újra, multat kondít rekedten., Szeretlek majd, mint akkor, szerettelek? Kegyetlen, mily szörnyü bűn gyötör?, A köd ha tovalebben, Tavaszi szelek puha sodra, [kep]http://image.hotdog.hu/_data/members0/228/696228/images/0000075718.jpg[/kep], " Tavaszi szelek puha sodra, a rügyeket levéllé bontja, ...miként a fiókamadár, szárnyát próbálja már a táj., Zenél a lelkem, ha olvad a fagy., Ha zöldül a táj, s a fán rügy fakad,, napfény melege árad szét,, hallani vélem a tavasz neszét., Lelkem is , Életem apadó ere, szavak, Elöntve ajkam?, Mert elmondani még sokat akarok,, Mert kellenek még az esős hajnalok, Zúgva, A test költészete, örök egyességének igazságát hirdeti és vállalja Babits Mihály., , Babits Mihály: , Hús-szigetek a kő-tengerben, Cica, kályha, és minden dorombolók, lelkemmel együtt, mely ma szintén dorombol:, csöndes társaság. Mint őr a toronyból, nézek az égre, honnan az eső lába lóg,, lóg, lóg, az utca fölött, mely oly sivár, mióta a bölcs , Jövömre gondolok, rajzolva, szívemből emlék morzsákat, szórok az útra,, ha erre tévedek ismét,, vezessenek majd újra, lelkem madarát, szabadon bocsátom, ha valahol békét talál, vissza várom, követem majd és, semmivel nem tö, Winnetou II./9. rész, hogy találkoztunk, és békésen elbeszélgettünk. Tudtad, hogy a komancsok régi barátja vagyok. Első pillantásra megismertél., - Nagy fehér testvérem szavai vigaszt csöpögtetnek a lelkembe. Akkor nem kell meghalnom, és visszatérhetek törzsemhez. Mindig hálás leszek fehér testvéreimnek hallgatásukért., Most már felült, és mély lélegzetet vett. Vastagon bemázolt arc, John K, kél?, Sip andalog? dob döng? kéj láza fáj?, Édes a hallott dal, de mit a fül, meg sem hall, még szebb: halk sipocska, zengd!, Ne testi fülnek! gyöngyözd remekül, lelkembe ritmusát, mely csupa csend!, Szép ifju! nótád tündér lomb alatt, örökre szól s örök a lomb a fán!, S te, vad szerelmes, kinek ajakad, bár oly közel, édes célt mégsem ér,|, x, Balaskó Jenő: Dobpárbaj, I., Kattanás a szédülő sötétbe, Oltalmat menedéket, A téboly lett egyetlen gondolat elektrolízise, Suhog a légüres tér a kényszerű testünk, Vétkünk valahány hallgatózó csillag, A semmi nagy manifesztuma: minden megfogható, Vallásos virágok egybeömlése, Felfolynak keserves pupilláink könyörgő kútjaiból, Ó h, CCCXXXIX. szonett, dicsre emelne napra-nap…, S kiért majdan "holtomiglan" élnék., Sok év telt, újra ősz, s ’tán új a remény;, Csak a rozsdás láncok oly vaskosak, -, Törékeny lelkem hegeit szaporítva., De óh, - ha kell, vedd nevem, te tünemény,, Segíts szakítani eme időtlen láncaim,, Hogy végül, égre emeljék egymást vágyaink!, 20091127, Várnai Zseni - Versek, [kep]https://s3.images.www.tvn.hu/2016/01/20/11/19/www.tvn.hu_81033502494064e14b59d800e5c23eb7.jpg?htr=1[/kep], , Várnai Zseni - CSENDES ÉJ..., , A csendes éjben anyámra gondolok,, Szívemben most az ő szíve dobog., Szegény özvegy volt, sokat szenvedett,, Nem volt egyebe, csak a szeretet., Szájától vont meg minden falatot,, És ha mi, , ,JóForrás, Jó forrás